Tisztelt Dr. Úr!
10 éve küszködök pánikbetegséggel, amikor anyukám szívinfarktusba meghalt.39 eves kétgyermekes anyuka vagyok.
Voltak olyan hónapok, évek, amikor jól voltam.
De az utóbbi hónapokban, sajnos újra rossz a helyzet.
Januárban voltam Ekg vizsgálaton,a doki szerint minden ok, de én most attól félek, hogy szívritmuszavarom van, mert olvastam,hogy az EKG nem mutatja ki minden alkalommal, ha baj van a szívvel.
Furcsa melegséget érzek néha a gyomromból a szívem fele, es ettől nagyon megijedek, ezután beindul az erős szívdobogás, vagyis az ördögi kör.
Szeretném tudni, hogy ez a melegség érzés a pániktól van, vagy valami más szívbetegségtől?
Érzem, nem birok tovább így élni!
A munkába, otthon, mindenhol erre gondolok és félek!
Tisztelettel A

Válasz:

Tisztelt Á ,
Levél formában a segítségnyújtás sajnos nem igazán működik, nincs azonnali visszajelzés, nem látom a kérdésekre adott non-verbális jegyeket, és a leglassabb is.
Azért néhány, talán sok pánikost érintő gondolatot megosztanék önnel.
Mint minden egészséggel összefüggő kérdésben, itt is fontos az minél korábbi beavatkozás.10 éve küzd a betegséggel,és a tünetek egyre erősbödnek.
Nem történt meg az édesanyja halálának feldolgozása, ami szintén lényeges, hisz infarktusban hunyt el, amit ön hibásan saját betegségére is vetít.
Szerencsére az EKG vizsgálat egészségesnek diagnosztizálta önt, amit nem fogad el.
Ez egy másik jellemzője a pániknak, nehezen meggyőzhető. Meg kell tanulnia elengedni olyan gondolatokat, berögzüléseket, amelyek gátolják a pozitív gondolkodást.
Úgy gondolom, keressen fel egy önnek szimpatikus pszichológust, akivel elkezdhetnek egy közös megoldás felé irányuló munkát. Ez a folyamat sajnos nem megy egyedül, számos fájó kérdést
kell feldolgoznia.( önállósodás,külső segítség minél kevesebb igénybe vétele,akaratérvényesítés, és főleg türelem).
Ehhez kívánok önnek kitartást.
Tisztelettel: Janovszki István

Tisztelt Doktor úr!
Mikor az iskolába kell mennem, erős hányinger és hasfájás jön rám, előfordult már, hogy hánytam is. Eddig semmi bajom nem volt, körülbelül két hete van így. Az iskolában mindenkivel jóban vagyok, tanárokkal is. Nem értem a problémámat. Orvosok is megvizsgáltak, semmi betegségre utaló jelet nem találtak.

Válasz:

Tisztelt A,
Levele hangvételéből feltételezem, hogy fiatal, és középiskolába jár.
Azt gondolom, hogy az ön által leírt viselkedés mögött valamiféle ön által nem ismert szorongás áll. Legvalószínűbb a teljesítményszorongás. Emögött az áll, hogy ön szereti szüleit, meg akar felelni az ő valós, vagy vélt elvárásainak, és e feladat nagyfokú feszültséget kelt önben.
Így e-mail formában csak a szorongás feldolgozását tudom javasolni. Meg kell keresni a kiváltó okokat, és fel kell oldani a szorongást.(relax, meditáció).
Ehhez pszichológus nyújt segítséget.
Első körben beszélje meg őszintén a dolgokat szüleivel, azt követően keressenek megoldást rá környezetükben.
Bővebb infóért keressen meg telefonon.
Üdvözlettel: Janovszki István

Tisztelt  Doktor Úr
Az én pánikrohamom kb.1,5éve kínoz,ami nagyon szörnyű érzés. Egy este csak hírtelen tört rám elöntött a melegség,remegés,heves szívdobogás, nehéz légzés, remegés kísért,nagyon megijedtem,nem győztem a friss levegőre szaladgálni. Attól a naptól kezdve minden nap azon járt(jár) pörgött az agyam mikor tör rám ez a roham,és sajnos, azóta is rajtam vannak ezek a tünetek a szédülést tompa fejfájást még nem is említettem. Voltak olyan napjaim, amikor nem volt semmi problémám.(Megjegyzem sokat fogytam 12kg.) Nem gondoltam volna soha, hogy én is bele esek ebbe a fránya korba. Sajnos, már azon is pánikolok, aggódok, amin nem igazán szoktak mások, és régebben én sem foglalkoztam vele, pl.ha valamim csak enyhébben fáj, belenyílal egy kicsit a szívembe, hasam, lábam,stb:már teljesen odavagyok,hogy most mi a baj remélem semmi komoly problémám nem lesz. Én soha nem szedtem gyógyszereket, és ha bármim fájt nem vettem tudomást róla egy legyintéssel elintéztem. Laborvizsgálatot rendszeresen csináltatok, ami mindig jó eredménnyel végződik (hála..). De azért bevallom aggódó anya vagyok, mert a gyerekeknél is ha betegek, már teljesen bolond vagyok,elég egy kis köhögés hasfájás, a gombóc már a gyomromba van. Idegesnek feszültnek érzem magam. Aztán egy napon megelégeltem, és elmentem bioenergetikushoz, (remélem jól írtam) az ő ajánlására elkezdtem szedni homeopátiás golyókat,(azt nem is említettem közbe a körzeti orvosom felírt nekem FRONTIN 0,25MG amit szedtem amikor úgy éreztem magam). Az ő ajánlására csökkenteni kellett volna a Frontint, igaz én egyik napról a másikra letettem, nagyon nehéz időszak volt, ami most a tünetek, aztán kicsit jobban lettem elvoltam minden gyógyszer nélkül, ez kb.4 hónapig tartott, és végül elkezdtem szedni megint a Frontint. Aztán megint jöttek a rosszulléteim, amit megint csak meguntam, és felkerestem egy pszichiátert, aki felírta nekem a HELEXSR 0,5mg, de sajna nem igazán hatott, és végül maradtunk a FRONTINNÁL. A mai napig vissza járok de még hála nem írt fel komolyabb gyógyszert, és nem is igazán szeretnék, ha nem muszáj. Most már egy hónapja elkezdtem szedni a NEUROPTIM, ÉS C VITAMIN MEG A HALOLAJ KAPSZULÁT (utóbbit most fogom),és a FRONTINT még szedem,a neuroptim.hu oldalon azt javasolták csak akkor hagyjam abba amikor már jobban érzem magam,de akkor is csak lassan hagyjam el. Remélem van kiút ebből a gödörből, mert nem az a Bernadett vagyok, aki régebben voltam, és nagyon szeretném a régi énemet vissza kapni. Sajnos, keresem kutatom miből jöhetett nekem ez a betegség, de nem igazán találom rá a választ. Nem tudom a Doktor Úr mit tud ebből leszűrni,de remélem tud adni nekem valami tanácsot. Vannak olyan napok amikor egyáltalán nem veszek be frontint de van olyan nap amikor 3x kell bevennem. RETTENETESEK EZEK A TÜNETEK, MÁR NAGYON UTÁLOM, FŐLEG A REMEGÉS, FÁZOK, MINT AKI A -20FOKBA LENNE EGY PÓLÓBA. Arról nem is beszélve, a reggeleim ugyan úgy indulnak,remegés gombóc a gyomromba ideges feszült vagyok. Doktor Úr van ebből kiúúúúút????
Kérem, ha tud segítsen vagy adjon tanácsokat.
Köszönettel

Válasz:

Tisztelt  B,
Leveléből az derül ki számomra, hogy ön kipróbál mindent állapota javulásáért.
ez érthető. Azonban van egy másik érzésem is. Talán a kitartás, és a hit a gyógyulásban nem elég erős önben, és ezért vált ilyen gyakran eszközöket.
Pedig e kettő nélkül semmit sem lehet elérni az életben.
Egyrészt azért merek ilyen nyíltan, és talán néha erősen fogalmazni a levelezéseimben,mert a kérdező anonim, és a fórum olvasói közül másnak is szólhat, másrészt a pánikosnak szüksége van a gyógyulás kezdeti szakaszában a határozott iránymutatásra.
Visszatérve önre, egy kellően átgondolt, és ön által is elfogadott életmódváltásra van szüksége, amiben nem vár külső segítőre, mankókra, hanem önerejéből tudja irányítani életét. Meg kell teremteni a helyet magában a változásra. El kell hinnie, hogy képes a változásra, van önben kellő erő, és kitartás. Csak ez vezet eredményre.
először kis dolgokat kell megváltoztatni, ezek sikerén megerősödve lehet szembenézni a nagyobb kihívásokkal.
Ehhez kívánok kitartást önnek, s amennyiben kérdései lennének, hívjon bizalommal.
Tisztelettel: Janovszki István

Tisztelt Janovszki Úr!
26 éves lány vagyok. Nem jártam sem pszichológusnál sem pszichiáternél a problémámmal. Könnyen teremtek kapcsolatot az emberekkel, de ezek a kapcsolatok részemről felszínesek. Félig tudatosan nem ragaszkodom, és nem várok semmit a körülöttem lévőktől. Ha mégis, megtörténik, fenyegetve érzem magam, és elkezdem kerülni azt, aki közelebb kerül hozzám. Ez odáig jutott, hogy képtelen vagyok a szemükbe nézni, és reszketnek a kezeim, ha beszélnem kell, főleg vonatkozik ez azokra a férfiakra, akik iránt érdeklődést tanúsítok.  A másik problémám, hogy 5 éve próbálkozom a jogosítvány megszerzésével, kisebb nagyobb megszakításokkal, és minden alkalommal a vizsgán eluralkodik rajtam egy érzés, ami teljesen leparalizál, nem tudom a végtagjaimat kontrollálni, és megtörténik, hogy nem emlékszem pontosan mi történt. Teljesen elveszítem az önuralmamat vizsgaszituációban, és emberekkel szemben is. Emiatt gyengének, és életképtelennek érzem magam. Mit javasol?  Létezik megoldás arra, hogy túllépjek ezeken a szorongásokon?

Válasz:

Kedves R,
Úgy gondolom, hogy ön csak egy bizonyos szintig enged közel magához embereket, kapcsolatokat. Amikor túl közelinek érzi magához őket, akkor akaratlanul szinte, de eltávolítja őket.
Úgy vélem, hogy a megoldás a múltban keresendő, valami történhetett, amitől elvesztette az “ősbizalmát”, valakiben, akiben megbízott csalódott.
A másik esetben az irányítás, a dolgok kontrollálása állhat a háttérben,amely lehetetlenné teszi az autóvezetést.(akkor érezheti,hogy nincs támasz az oktató részéről)
ezek a lélek tudattalan tartományában leledzenek, nem kerülnek(leblokkol a tudatba kerülés,mert túl fájdalmas lehet) tudatba.
Pszichológus segíthet ezen dolgok feldolgozásában.
Kérem, keressen meg telefonon, mert lenne még néhány kérdésem önhöz.
Tisztelettel: Janovszki István

Kedves Doktor Úr!
Itt olvasgatva a sorstársaim sorait, valamint saját életem tapasztalataiból kiindulva, számomra bizonyossá vált, hogy e modern kori betegség együttes, mint a szorongás, depresszió tulajdonképpen egy erős érzelmi hiányra vezethető vissza, leginkább a biztonságérzet és a szeretet hiányára. Ezekre az évek során jöttem rá, keresve a kérdéseket a gondjaimra, – a család hiánya, a szeretet, törődés hiánya milyen szomorú – lelkiekben sérült -felnőtt személyiséget eredményezhet.
Én azt látom, hogy a modern társadalmunkban éppen a szeretetre, törődésre, emberségre nem volt már az én gyerekkoromban sem, és ma sem idő.
És ezért küzdenek oly sokan ezzel a szörnyű betegéggel, ami tényleg tönkreteheti az ember életét.
Elnézést kérek ezért a kis gondolatfuttatásért, csak sokat gondolkoztam a betegségemen és az okán. Ennek kapcsán szeretném megkérdezni, hogy tanácsol e pszichoterápiát gyermekkori szeretethiány kezelésére, ha lehet így fogalmazni. Gyógyszert nem szedek, így az életminőségem sem túl jó, sporttal próbálom kompenzálni.
Előre is nagyon köszönöm!

Válasz:

Tisztelt G,
Leveléből kiviláglik, hogy a mai ember két legfontosabb kívánsága, a szeretet,és a biztonság mennyire fontos mindannyiunk számára.
Pszichológusként gyakran kerülök kapcsolatba olyan emberekkel, kiknek működésében fellelhető ezek hiánya. Amennyiben felismeri magában ezen érzések hiányát, akkor mindenképp foglalkozni kell velük.
Mi a teendőm, mit tegyek? Ahogy gyerekkorban nem tanítják meg ezeket az érzéseket,úgy felnőttként kell megtanulni. A szülők sokszor nem fordítanak elég figyelmet az érintés, a biztatás, a pozitivitás fontosságára. A tanítási folyamatban nyújthat segítséget a pszichológus. Persze nem ő fogja megoldani kérdéseinket, de segítő hozzáállásával kíséri a változást.
Amennyiben bővebb információra van szüksége, kérem hívjon fel.
Üdvözlettel: Janovszki István

Kedves dr Úr!
2001 óta vagyok pánikos, agorás. A múltkor kezembe került a pszichiáter által felállított diagnózis.
1.Kevert szorongásos és depressziós zavar (F4120)
2.Agorafóbia
3. Kevert disszociatív (konverziós ) zavarok (F4470)
Nem tudom mi ez az utolsó, meg kell hogy ijedjek?
Az, hogy van h úgy érzem magam mintha álmodnék, vagy mintha nem magam lennék ( deperszonalizáció) lehet, hogy ez az?
Ezek az érzések elmúlhatnak, ha a pánikból kigyógyul az ember? Vagy független?
Előre is köszönöm válaszát!

Válasz:

Tisztelt A!
Nem tartom szerencsésnek a helyzetet. A pszichiátria megpróbálja bekategorizálni a betegséget egy rendszerbe, és ez alapján kezelni azt. Ez valamilyen szinten kihagyja, személytelenné teszi a páciens sokkalta árnyaltabb személyiségét, csak a betegségre, és nem a kliensre fókuszál.
Ön is kapott 3 BNO kategóriát.
Arra kérném, hívjon fel telefonon, mert úgy vélem csak Önre tartozik ez az info.
Tisztelettel: Janovszki István

Kedves és tisztelt Doktor úr!
20 éves nő vagyok, és szerintem ezek pánik rohamok úgy gondolom túl korán jöttek az én életemben. Én tisztába vagyok vele, hogy mikor rosszul vagyok, akkor pánik rohamom van. Eddig még 2-ször jött elő. Az elsőtől nagyon féltem, mert azt hittem szívroham. A második az olyan volt, hogy már tudta mi is az, és nem ijedtem meg. Sokkal később is jött, tehát sok idő telt el az első óta, de azért az is rossz volt. Próbáltam megnyugodni, és nem megijedni. Annyira nem ijedtem meg, hogy még a páromat sem ébresztettem fel, aki ott feküdt mellettem. Nagy levegőket vettem, és próbáltam arra gondolni, hogy mindjárt vége lesz, és alig tartott tovább 3 percnél. Az első rohamom után nagyon nehéz lett az életem, mert minden percben attól féltem, hogy újra előjön. Az utcán, és a vonaton, az iskolába, de még otthon is az ágyon fekve. Leromlott az élet minőségem maximálisan , ….azóta már kezdek helyre jönni,  és nem gondolok minden percbe erre, hogy vajon mikor jön elő, de azért nincsen minden rendben… Nyilván nem hiába jelentkezett nálam ez a betegség. Maximalista vagyok, az iskolába a magánéletbe, és minden féle téren…magasak az elvárásaim saját magammal szemben, mert a szüleim példáját egyáltalán nem szeretném követni.. Nem akarom részletezni, hogy ők milyenek, de ott kezdődik a probléma nálam lelkiekben. Kis korom óta nem foglalkoznak velem, nem is szeretnek, és szerintem ez maradt bennem, és mai napig problémáim vannak ebből. Hogyan teheti túl ezen magát az ember, és hogyan élhet teljes, és boldog életet, ha a gyerek kora nem volt megfelelő, és nincsenek meg a családi alapok.????? Én családcentrikus vagyok, és szeretnék gyerekeket, de attól félek, én is így járok majd, mint ők, hogy elválok, és majd nem foglalkozok a gyerekeimmel, hisz biztos az én szüleim sem úgy álltak hozzá az elején, hogy na majd vállalnak gyereket,  de azt 8 éves korától teljesen lesz…juk.  Sokat szenvedtem gyerek koromban miattuk, és ezek a szenvedések annyira a lelkemre mentek, hogy a mindennapi dolgok, amik másnak nem okoznak problémát , azok nekem nehezen véghez vihető dolgok…..Idegrendszerileg sem vagyok teljesen rendben, mert nagyon hamar kiborulok, és nem akarok nyugtatókat szedni, mert az szerintem csak tüneti kezelés…..hogyan kéne pozitívan gondolkodnom, amikor körülöttem semmi sem pozitív??? Kérem írjon pár sort SEGÍTSEN hogy felejtsem el hogy nem szeretnek az anyámék?

Válasz:

Tisztelt D,
A szeretethiány, mint napjaink egyik lényeges tényezője ismét tetten érhető. Vágyunk rá, sóvárgunk utána, mindent megtennénk érte. Ez egy fontos szempont. Mindent???
Levelében is írja, maximalista vagyok, mindenben.
Ha valaki kapcsolatra vágyik, mert egyedül van, görcsösen keresi a párját társkeresőben, utcán, mindenütt, és ha belátja, és elengedi a mindenáron való társkeresést, akkor be fog következni.
Önnél is a szeretethiány rendkívül erős. Ne akarja a szeretetet mindenáron, ismerje fel a kis boldogságokat is a hétköznapokban. Hiszen oly sokan a nagybetűs CSODÁRA vágynak, és a kicsiket észre sem veszik.
Pedig a világ csodái, és a hétköznapok boldogsága a sorok közt kicsiben mutatkozik meg.
Ne a múltat tartsa gondolatai közt, ne ezzel foglalkozzon, mert ilyenkor mindig hátrafelé tekint. Nézzen a jövőbe, tervezzen, álmodjon, készítsen róla rajzot, azt tűzze ki jól látható helyre,meg fog valósulni, mert ez lebeg a szeme előtt. A múltat el kell fogadni, meg kell bocsájtani, mert a múlt megváltoztathatatlan.
Ezek szerint próbáljon meg élni, és sikerülni fog a szeretetigénye.
Üdvözlettel: Janovszki István

Kérdés:

Köszönöm szépen Doktor úr!
Nem is gondolná, hogy ezek a sorok számomra mennyit jelentenek. Azt hiszem megértettem a lényeget. Ezen túl ha a vonaton utazok nem azon fogok idegeskedni,hogy mikor ér már oda(:))hanem gyönyörködöm, majd a tájba és az életemben…..:)
Szép napot!

Tisztelt Doktor úr!
10 éve küzdök a pánikkal,a tüneteket bár megszokni nem tudom,de lassan megtanulom kezelni. Próbáltam már egy csomó mindent, mint a legtöbb sorstársam, de lassan elfogy az erőm…ami igazán idegesít,napok óta remegést érzek,este mikor elaludnék, nagyon felerősödik(mintha pánikroham lenne,nálam ilyenkor szokott előjönni) annyira remegek,mintha rázna a hideg,aztán erős “ráhatásra ” elmúlik. Lehetséges, hogy ez is pániktünet,vagy valami más lehet?Nem részletezem az érzéseimet,előttem szinte mindenki ugyanazt írja és szörnyűnek tartom,hogy évekig kell küszködni,emellett az orvosok csak annyit mondanak(szó szerint idézem sajnos)”nem kell úgy besz..ni”nem kívánok az ilyen embernek semmi mást ,mint hogy egyszer élje át…
Előre is köszönöm a válaszát!

Válasz:

Tisztelt I,
Sajnálom, hogy az orvosok egy része még a mai napig így vélekedik a pánikról, remélem ez nem általános felfogás.
Tudja, ha már az általánosságokat említem, az is gyakran tetten érhető, hogy viszem a puttonyomban a pánikot, a negatív gondolkodást, és várom a csodát, hogy elmúlik, enyhül, teszek kísérleteket a megoldásra,de a mélyebben lévő önmagamba nem tekintek le.
Mit értek alatta?  A pánik, mint minden nehezen megélhető helyzet, valamit mutat számomra. Nem vagyok jó helyen, nem érzem jól magam a bőrömben, és mégsem keresem meg az igazi okot. Talán csak lustaságból,vagy félelemből,hogy változtatni kell valamit, mert ez így nem jó. Sokan a megszokást tekintik hibásan a biztonságnak. Ismerem a közértest, a postást, megszoktam a reggeli munkába való buszozást,a férjem elhidegülését, de félek az újtól is. El kell döntenem, hogy maradok a megszokott ismert “langyos vízben”, vagy nehezebb útként felvállalom a sokszor fájó új utat.
Önnek is Ildikó azt tanácsolom, keresse meg önmagában a pánik igazi kiváltó okait, miért nem változtatott 10 évig,és ezeket dolgozza át magában. Ehhez kívánok erőt, és kitartást.
Amennyiben bővebb infóra lenne igénye, hívjon fel telefonon.
Üdvözlettel:  Janovszki István

Kérdés:

Tisztelt Doktor Úr!
Köszönöm megtisztelő válaszát, sokat segített! Megpróbálom a Ön által javasoltakat megfogadni, és száműzni a szorongást, pánikot az életemből!
Köszönettel:

Tisztelt Doktor Úr!
Nem voltam szorongó gyermek és fiatal, érettségi előtti időszakban tapasztaltam a alábbiakat: elpirulás, tenyérizzadás, félelem autóbuszon aztán a drukk után elmúltak. Jelenleg 26 éves vagyok második diploma előtt állok, a párom pedig, akivel évekig együtt laktunk, fél éve külföldön dolgozik, ritkán jár haza. Most ősszel tapasztaltam megint fura érzéseket, amik nagyon megijesztenek: derealizáció, depeszonalizáció, állandó szorongás, ok nélküli félelemérzet, amik kb. 5 perc alatt elmúlnak de amíg fennáll nagyon rossz, már előfordult, hogy hánytam és ment a hasam ilyenkor. Amit érzek az a biztonság elvesztése, legszívesebben szaladnék ilyenkor. Arra gondolok talán túl nagy a nyomás rajtam ( másoddiploma, munkahely) és ez hozta elő, ill. hogy egyedül élek jelenleg. A háziorvos a Frontin 0,25 -öt írta fel azt mondta 2 naponta vegyek be egyet, de elolvastam a tájékoztatót és nem merem szedni, félek a hozzászokástól, ill. próbálok enyhébb, természetes módszerekkel enyhíteni a szorongásomon. pl. nyugtató tea, citromfű tea, sport, gyógynövényes vény nélküli nyugtató. Azt remélem, ha hazajön a párom és elmúlik ez a megterhelő időszak, akkor elmúlnak ezek a rövid ideig tartó rosszullétek is. Mit tud nekem így ezek alapján tanácsolni, nagyon súlyos eset vagyok Ön szerint? Már gondolkodtam tréningeken is, vagy konzultáción szakemberrel, de nagyon örülnék ha egyedül legyőzhetném ezt az életemet megkeserítő dolgot !!! köszönöm előre is válaszát!

Válasz:

Tisztelt K,
Az ön levele is rávilágít a pánikos személy egyik fontos jellemvonására. Ez pedig a kapcsolati kötődések,és a biztonság kölcsönhatása.  Irja, nem volt szorongó. Persze, mert ott volt a háttérben a biztonságot jelentő családi háttér. Mostani életszakaszában a férje fél éve külföldön van, és önt ez megviseli Ez természetes,azonban a mértéke már túlzó. Elvesztette a megszokott hátteret,nehezen tűri a magányt.
Azt javasolnám, hogyha párja hazatér,ez megnyugvást hozhat önnek. Azonban nem szabad az előző életvitelt folytatni, hisz az esetleg következő újabb elválás ismét előhozná a negatívumokat.
Fel kel vállalni a nehezebb utat, amelyben megtanulja az egyedüllétet kezelni olyan módon, hogy amit eddig esetleg a férje oldott meg önt kímélve, azt ön tegye meg, ezáltal sikerben lesz része, ami további megoldásokat eredményez.
A tanulás jó dolog, amennyiben nem kompenzáló hatású, mellette én az aktív mozgást is preferálnám.
Amennyiben bővebb infóra lenne igénye, hívjon fel telefonon.
Üdvözlettel: Janovszki István