Párkapcsolati kommunikáció

Amikor elmúlnak a „mézeshetek”, és a kapcsolat a hétköznapi kerékvágás mentén kezd el működni, akkor szembesülünk a ténnyel – már nem működhetek úgy, mint korábban, alkalmazkodnom kell az új helyzethez, a partneremhez. Az alkalmazkodás azonban nincs ínyére sokunknak.
„Éltem a magam kénye-kedve szerint, és most ezen változtatnom kell.”
Igazából a változtatás tényén van a hangsúly. Nem tanultuk meg az újdonság elfogadását, a változtatás mindig új viselkedést igényel, és szorongást kelthet, mert nem tudjuk, mit hoz, ezért nem is jól kezeljük.
Az alkalmazkodást inkább a férfiak tűrik rosszul, a nők kevésbé. Miért van ez így? A kapcsolat, a család, az alkalmazkodás fogalma mást jelent egy férfinak, és mást a nőnek. A legfontosabb, amit a kapcsolat elején tisztáznunk kell, mit jelent a „jó kapcsolat”, mert mint a legtöbb dologban, itt is más, és más a személyes jelentés. A másik, ami az elakadáshoz, a krízishez vezet, hogy hogyan kommunikálunk. A nők jóval nyitottabbak a viszonyokról és az érzelmekről folytatott nyílt beszélgetésekre. A férfiak zárkózottak.

Ahhoz, hogy egy kapcsolat hosszú távon működjön, szükség van:

• a kompromisszumkötés fontosságára,
• a másik fél igényeinek pontos ismeretére,
• a figyelem megtartására,
• a másik szemszögéből való látásmódra,
• és legfőképp, hogy igényünk legyen az őszinte, sokszor kínos témákat is érintő beszélgetésre.

Amennyiben ezeket a szőnyeg alá söpörjük, úgy kezeljük, mintha nem is léteznének, később, sokkalta nehezebb helyzetben leszünk kénytelenek szembesülni a helyzettel, mikor milliószor fájdalmasabb a kezelésük.