Gyászreakció és pánik
Kérdés:
Tisztelt Dr. Úr!
10 éve küszködök pánikbetegséggel, amikor anyukám szívinfarktusba meghalt.39 eves kétgyermekes anyuka vagyok.
Voltak olyan hónapok, évek, amikor jól voltam.
De az utóbbi hónapokban, sajnos újra rossz a helyzet.
Januárban voltam Ekg vizsgálaton,a doki szerint minden ok, de én most attól félek, hogy szívritmuszavarom van, mert olvastam,hogy az EKG nem mutatja ki minden alkalommal, ha baj van a szívvel.
Furcsa melegséget érzek néha a gyomromból a szívem fele, es ettől nagyon megijedek, ezután beindul az erős szívdobogás, vagyis az ördögi kör.
Szeretném tudni, hogy ez a melegség érzés a pániktól van, vagy valami más szívbetegségtől?
Érzem, nem birok tovább így élni!
A munkába, otthon, mindenhol erre gondolok és félek!
Tisztelettel A
Válasz:
Tisztelt Á ,
Levél formában a segítségnyújtás sajnos nem igazán működik, nincs azonnali visszajelzés, nem látom a kérdésekre adott non-verbális jegyeket, és a leglassabb is.
Azért néhány, talán sok pánikost érintő gondolatot megosztanék önnel.
Mint minden egészséggel összefüggő kérdésben, itt is fontos az minél korábbi beavatkozás.10 éve küzd a betegséggel,és a tünetek egyre erősbödnek.
Nem történt meg az édesanyja halálának feldolgozása, ami szintén lényeges, hisz infarktusban hunyt el, amit ön hibásan saját betegségére is vetít.
Szerencsére az EKG vizsgálat egészségesnek diagnosztizálta önt, amit nem fogad el.
Ez egy másik jellemzője a pániknak, nehezen meggyőzhető. Meg kell tanulnia elengedni olyan gondolatokat, berögzüléseket, amelyek gátolják a pozitív gondolkodást.
Úgy gondolom, keressen fel egy önnek szimpatikus pszichológust, akivel elkezdhetnek egy közös megoldás felé irányuló munkát. Ez a folyamat sajnos nem megy egyedül, számos fájó kérdést
kell feldolgoznia.( önállósodás,külső segítség minél kevesebb igénybe vétele,akaratérvényesítés, és főleg türelem).
Ehhez kívánok önnek kitartást.
Tisztelettel: Janovszki István
Szomatikus tünetek
Kérdés:
Tisztelt Doktor úr!
Mikor az iskolába kell mennem, erős hányinger és hasfájás jön rám, előfordult már, hogy hánytam is. Eddig semmi bajom nem volt, körülbelül két hete van így. Az iskolában mindenkivel jóban vagyok, tanárokkal is. Nem értem a problémámat. Orvosok is megvizsgáltak, semmi betegségre utaló jelet nem találtak.
Válasz:
Tisztelt A,
Levele hangvételéből feltételezem, hogy fiatal, és középiskolába jár.
Azt gondolom, hogy az ön által leírt viselkedés mögött valamiféle ön által nem ismert szorongás áll. Legvalószínűbb a teljesítményszorongás. Emögött az áll, hogy ön szereti szüleit, meg akar felelni az ő valós, vagy vélt elvárásainak, és e feladat nagyfokú feszültséget kelt önben.
Így e-mail formában csak a szorongás feldolgozását tudom javasolni. Meg kell keresni a kiváltó okokat, és fel kell oldani a szorongást.(relax, meditáció).
Ehhez pszichológus nyújt segítséget.
Első körben beszélje meg őszintén a dolgokat szüleivel, azt követően keressenek megoldást rá környezetükben.
Bővebb infóért keressen meg telefonon.
Üdvözlettel: Janovszki István
Bizonytalan útkeresés
Kérdés:
Tisztelt Doktor Úr
Az én pánikrohamom kb.1,5éve kínoz,ami nagyon szörnyű érzés. Egy este csak hírtelen tört rám elöntött a melegség,remegés,heves szívdobogás, nehéz légzés, remegés kísért,nagyon megijedtem,nem győztem a friss levegőre szaladgálni. Attól a naptól kezdve minden nap azon járt(jár) pörgött az agyam mikor tör rám ez a roham,és sajnos, azóta is rajtam vannak ezek a tünetek a szédülést tompa fejfájást még nem is említettem. Voltak olyan napjaim, amikor nem volt semmi problémám.(Megjegyzem sokat fogytam 12kg.) Nem gondoltam volna soha, hogy én is bele esek ebbe a fránya korba. Sajnos, már azon is pánikolok, aggódok, amin nem igazán szoktak mások, és régebben én sem foglalkoztam vele, pl.ha valamim csak enyhébben fáj, belenyílal egy kicsit a szívembe, hasam, lábam,stb:már teljesen odavagyok,hogy most mi a baj remélem semmi komoly problémám nem lesz. Én soha nem szedtem gyógyszereket, és ha bármim fájt nem vettem tudomást róla egy legyintéssel elintéztem. Laborvizsgálatot rendszeresen csináltatok, ami mindig jó eredménnyel végződik (hála..). De azért bevallom aggódó anya vagyok, mert a gyerekeknél is ha betegek, már teljesen bolond vagyok,elég egy kis köhögés hasfájás, a gombóc már a gyomromba van. Idegesnek feszültnek érzem magam. Aztán egy napon megelégeltem, és elmentem bioenergetikushoz, (remélem jól írtam) az ő ajánlására elkezdtem szedni homeopátiás golyókat,(azt nem is említettem közbe a körzeti orvosom felírt nekem FRONTIN 0,25MG amit szedtem amikor úgy éreztem magam). Az ő ajánlására csökkenteni kellett volna a Frontint, igaz én egyik napról a másikra letettem, nagyon nehéz időszak volt, ami most a tünetek, aztán kicsit jobban lettem elvoltam minden gyógyszer nélkül, ez kb.4 hónapig tartott, és végül elkezdtem szedni megint a Frontint. Aztán megint jöttek a rosszulléteim, amit megint csak meguntam, és felkerestem egy pszichiátert, aki felírta nekem a HELEXSR 0,5mg, de sajna nem igazán hatott, és végül maradtunk a FRONTINNÁL. A mai napig vissza járok de még hála nem írt fel komolyabb gyógyszert, és nem is igazán szeretnék, ha nem muszáj. Most már egy hónapja elkezdtem szedni a NEUROPTIM, ÉS C VITAMIN MEG A HALOLAJ KAPSZULÁT (utóbbit most fogom),és a FRONTINT még szedem,a neuroptim.hu oldalon azt javasolták csak akkor hagyjam abba amikor már jobban érzem magam,de akkor is csak lassan hagyjam el. Remélem van kiút ebből a gödörből, mert nem az a Bernadett vagyok, aki régebben voltam, és nagyon szeretném a régi énemet vissza kapni. Sajnos, keresem kutatom miből jöhetett nekem ez a betegség, de nem igazán találom rá a választ. Nem tudom a Doktor Úr mit tud ebből leszűrni,de remélem tud adni nekem valami tanácsot. Vannak olyan napok amikor egyáltalán nem veszek be frontint de van olyan nap amikor 3x kell bevennem. RETTENETESEK EZEK A TÜNETEK, MÁR NAGYON UTÁLOM, FŐLEG A REMEGÉS, FÁZOK, MINT AKI A -20FOKBA LENNE EGY PÓLÓBA. Arról nem is beszélve, a reggeleim ugyan úgy indulnak,remegés gombóc a gyomromba ideges feszült vagyok. Doktor Úr van ebből kiúúúúút????
Kérem, ha tud segítsen vagy adjon tanácsokat.
Köszönettel
Válasz:
Tisztelt B,
Leveléből az derül ki számomra, hogy ön kipróbál mindent állapota javulásáért.
ez érthető. Azonban van egy másik érzésem is. Talán a kitartás, és a hit a gyógyulásban nem elég erős önben, és ezért vált ilyen gyakran eszközöket.
Pedig e kettő nélkül semmit sem lehet elérni az életben.
Egyrészt azért merek ilyen nyíltan, és talán néha erősen fogalmazni a levelezéseimben,mert a kérdező anonim, és a fórum olvasói közül másnak is szólhat, másrészt a pánikosnak szüksége van a gyógyulás kezdeti szakaszában a határozott iránymutatásra.
Visszatérve önre, egy kellően átgondolt, és ön által is elfogadott életmódváltásra van szüksége, amiben nem vár külső segítőre, mankókra, hanem önerejéből tudja irányítani életét. Meg kell teremteni a helyet magában a változásra. El kell hinnie, hogy képes a változásra, van önben kellő erő, és kitartás. Csak ez vezet eredményre.
először kis dolgokat kell megváltoztatni, ezek sikerén megerősödve lehet szembenézni a nagyobb kihívásokkal.
Ehhez kívánok kitartást önnek, s amennyiben kérdései lennének, hívjon bizalommal.
Tisztelettel: Janovszki István
Szorongásos pánikfélelem
Kérdés:
Tisztelt Janovszki Úr!
26 éves lány vagyok. Nem jártam sem pszichológusnál sem pszichiáternél a problémámmal. Könnyen teremtek kapcsolatot az emberekkel, de ezek a kapcsolatok részemről felszínesek. Félig tudatosan nem ragaszkodom, és nem várok semmit a körülöttem lévőktől. Ha mégis, megtörténik, fenyegetve érzem magam, és elkezdem kerülni azt, aki közelebb kerül hozzám. Ez odáig jutott, hogy képtelen vagyok a szemükbe nézni, és reszketnek a kezeim, ha beszélnem kell, főleg vonatkozik ez azokra a férfiakra, akik iránt érdeklődést tanúsítok. A másik problémám, hogy 5 éve próbálkozom a jogosítvány megszerzésével, kisebb nagyobb megszakításokkal, és minden alkalommal a vizsgán eluralkodik rajtam egy érzés, ami teljesen leparalizál, nem tudom a végtagjaimat kontrollálni, és megtörténik, hogy nem emlékszem pontosan mi történt. Teljesen elveszítem az önuralmamat vizsgaszituációban, és emberekkel szemben is. Emiatt gyengének, és életképtelennek érzem magam. Mit javasol? Létezik megoldás arra, hogy túllépjek ezeken a szorongásokon?
Válasz:
Kedves R,
Úgy gondolom, hogy ön csak egy bizonyos szintig enged közel magához embereket, kapcsolatokat. Amikor túl közelinek érzi magához őket, akkor akaratlanul szinte, de eltávolítja őket.
Úgy vélem, hogy a megoldás a múltban keresendő, valami történhetett, amitől elvesztette az “ősbizalmát”, valakiben, akiben megbízott csalódott.
A másik esetben az irányítás, a dolgok kontrollálása állhat a háttérben,amely lehetetlenné teszi az autóvezetést.(akkor érezheti,hogy nincs támasz az oktató részéről)
ezek a lélek tudattalan tartományában leledzenek, nem kerülnek(leblokkol a tudatba kerülés,mert túl fájdalmas lehet) tudatba.
Pszichológus segíthet ezen dolgok feldolgozásában.
Kérem, keressen meg telefonon, mert lenne még néhány kérdésem önhöz.
Tisztelettel: Janovszki István
Szeretethiány, bizonytalanság
Kérdés:
Kedves Doktor Úr!
Itt olvasgatva a sorstársaim sorait, valamint saját életem tapasztalataiból kiindulva, számomra bizonyossá vált, hogy e modern kori betegség együttes, mint a szorongás, depresszió tulajdonképpen egy erős érzelmi hiányra vezethető vissza, leginkább a biztonságérzet és a szeretet hiányára. Ezekre az évek során jöttem rá, keresve a kérdéseket a gondjaimra, – a család hiánya, a szeretet, törődés hiánya milyen szomorú – lelkiekben sérült -felnőtt személyiséget eredményezhet.
Én azt látom, hogy a modern társadalmunkban éppen a szeretetre, törődésre, emberségre nem volt már az én gyerekkoromban sem, és ma sem idő.
És ezért küzdenek oly sokan ezzel a szörnyű betegéggel, ami tényleg tönkreteheti az ember életét.
Elnézést kérek ezért a kis gondolatfuttatásért, csak sokat gondolkoztam a betegségemen és az okán. Ennek kapcsán szeretném megkérdezni, hogy tanácsol e pszichoterápiát gyermekkori szeretethiány kezelésére, ha lehet így fogalmazni. Gyógyszert nem szedek, így az életminőségem sem túl jó, sporttal próbálom kompenzálni.
Előre is nagyon köszönöm!
Válasz:
Tisztelt G,
Leveléből kiviláglik, hogy a mai ember két legfontosabb kívánsága, a szeretet,és a biztonság mennyire fontos mindannyiunk számára.
Pszichológusként gyakran kerülök kapcsolatba olyan emberekkel, kiknek működésében fellelhető ezek hiánya. Amennyiben felismeri magában ezen érzések hiányát, akkor mindenképp foglalkozni kell velük.
Mi a teendőm, mit tegyek? Ahogy gyerekkorban nem tanítják meg ezeket az érzéseket,úgy felnőttként kell megtanulni. A szülők sokszor nem fordítanak elég figyelmet az érintés, a biztatás, a pozitivitás fontosságára. A tanítási folyamatban nyújthat segítséget a pszichológus. Persze nem ő fogja megoldani kérdéseinket, de segítő hozzáállásával kíséri a változást.
Amennyiben bővebb információra van szüksége, kérem hívjon fel.
Üdvözlettel: Janovszki István
1. oldal / 3
