KIP

Ezt a pszichoterápiás eljárást az ötvenes években Leuner fejlesztette ki és vezette be.
A KIP, vagy katatim képélmény egy mélylélektani pszichodinamikai alapokon nyugvó imaginatív pszichoterápiás eljárás, mely ma nemzetközileg ismert terápiás módszer. Alapkoncepciója az, hogy a veleszületett ösztönök és affektusok, a kielégüléssel és annak megtagadásával kapcsolatos korai élmények tudatos, tudatelőttes és tudattalan emléknyomokat hagynak hátra. Ezek meghatározzák a fantáziavilágunkat is. Ez a fantáziavilág jelenik meg szimbolikusan az álomtechnika képtartalmaiban. A páciensek képeikben szabadon mozoghatnak és cselekedhetnek, bár a terapeuta számos segítő kérdéssel, instrukciókkal befolyásolja azt.
A katatim képélmény egy szimbolikus, tudattalanhoz intézett kérdéssel indítható el, amely egy szimbolikus jelentésű képzeleti hívómotívum adása által történik meg. Ezt a hívómotívumot a terapeuta választja és adja a páciensnek, és a 12 ún. standard motívum a terápiás imagináció kiindulási pontját képezik.

A terápiás munka két síkon folyik:

-  a szimbólummal és a szimbólumon történő munkát jelenti; a szimbólum megváltozása együtt jár a tudattalanban létrejött változással, ezáltal közvetlen feldolgozása történik a tudattalan ösztönrezdüléseknek, affektusoknak és konfliktusoknak. Mindez a terapeuta segítő, tevékeny, irányító részvételével történik.

-  a mélylélektani orientációjú beszélgetés, az érzelmek átdolgozása, a megismerésszerű tudatosítás.