Az időbeosztásról

Néhány gondolat az időbeosztásról

Úgy vélem, mint minden dolgot a világban, az időhöz való viszonyt is rendszerben kell megnézni, egy adott ember rendszerében. Hiszen minden ember másként kezeli az időt, és annak beosztását, és ez élete más területére is kihatással bír.

Azért próbáljuk meg valamilyen kategóriába besorolni őket.

1, A megengedő típus

Ez a típus lazán tudja kezelni az időt, megengedhető számára a nem pontos időkorlát, 10-15 perces késések elfogadhatóak számára, nem csinál ebből kérdést. Az életét is a könnyedség, és a határok laza kezelése jellemzi.
A jellem hátulütője, hogy a kényes kérdésekben is ezek a jellemvonások dominálnak, mindent kicsit szellősen kezel, nem igazán tud egy dologra összpontosítani, nehezebben lehet hosszabb időre munkára fogni. Ő az, aki nem tűri az egy helyben való ülést, a monotóniát. Otthonára sem a precíz rend, inkább a lazaság a jellemző.

2, Az alkalmazkodó típus

Ez az előző típus szöges ellentéte. Ő az, akire mindig lehet számítani, aki inkább 10 perccel előbb van a megbeszélt találkozó helyszínén, feszeng, hogy el ne késsen, ne csússzon el a határidővel. Életére is a szabályok mindenek feletti betartása az iránymutató. Ő az igazi alkalmazott típusa, minden főnök álma.
Tűri a monotóniát, a túlórát, az életében megjelenő  domináns típusoknak behódol, ítéletüket nem kérdőjelezi meg. „Mindent lenyel”, és sajnos hosszú távon ez az emésztés rovására mehet. A halk, visszafogott beszéd jellemző rájuk.
Tanácsom számára, hogy a lenyelt indulatokat az „itt és most” konfliktuskezelés elvei alapján működtesse, ne vigye át más, semleges közegbe. Általában haza (A helyzetben, ahol a konfliktus keletkezett ott kell az indulatot a kellő dinamikával feldolgoznia).

3,  A tíz perces késők típusa

Az ő életükre a mindenkori tízperces késés a jellemző. Reggel késve kelnek, késve indulnak el otthonról, és ezt a tulajdonságjegyet végig görgetik egész életükben, nem tudják soha behozni a lemaradást. Ez bizony sokszor kellemetlen, mikor a kapkodásban elfelejtődnek fontos dolgok, és egyfajta feszítettséget eredményeznek. Ezt a negatív rezonanciát a környezetük is érzékeli, önkéntelenül is átveszik ezt, az ő életükre is hatással van.
Mivel az időhiány miatt kapkodóbbak, sajnos felületesebbek is az átlagosnál.
Szeretnék behozni lemaradásukat, ezért néha több dolgot is megpróbálnak egyszerre intézni, ami gyakran a minőség rovására megy. A közlekedésben is gyakran ők a balesetokozók.
Számukra a mindent időben elkezdeni elvet javasolnám, illetve azt, hogy egyszerre csak egy dologba fogjanak bele, és azt fejezzék is be.

4, A ritka „optimális” típus

Bizony ők vannak a legkevesebben, ők az idővel jól sáfárkodók, be tudják osztani azt, nem csúsznak el, nem stresszelik túl magukat, csak a teherbírásuknak megfelelően vállalják a kihívásokat. Ők azok, akik reálisan ítélik meg a világot, nem terveznek erőt meghaladóan, jól osztják be energiájukat.
Mivel céljaik elérhetőek, kevésbé érinti őket a stressz, a változásokat jól kezelik, alkalmazkodóbbak, túlélési stratégiáik segítségével átvészelik a nehezebb időszakokat. A nyugodtság, a higgadtság a fő erényük, hanghordozásuk is ezt tükrözi.

Atípusokban természetesen lehetnek átfedések, de alapkarakterében ezek a jellemzőek.