A rendszer, mint működésünk alapja

A rendszer, mint fogalom végigkíséri életutunkat, ezért gondoltam, hogy néhány gondolattal megkísérlem vázolni fontosságát.
Az első rendszer, amivel találkozunk életünk során, az a család rendszere. Ebből szerezzük első tapasztalatainkat, mely döntő fontosságú, és egész életünkre kiható. Az első, és talán legfontosabb a keretek, a határok, és a szabályok kialakításának rendszere. Általában a szülőktől sajátítjuk el ezeket a mintákat. Amennyiben a módszereket autokratikus módon próbálják elfogadtatni a gyerekkel, úgy felnőttként elutasításra kerülhetnek, míg a túlzott engedékeny, liberális szemléletű nevelés hatására nem alakul ki egy stabil értékrendre épülő szabálytudat.

Nézzünk néhány példát.

Az első esetben lehetséges egy olyan személyiségjegyekkel rendelkező felnőtté válás, amely mereven elutasítja a szabályokat, a pontosság, megbízhatóság, szavahihetőség, mint tulajdonságok, tágan értelmezendők. Számukra a szigorú keretek szorongatóak, elfogadhatatlanok lesznek, próbálják tágítani ezeket, szélsőséges esetben akár antiszociálissá is válhatnak.
Másik lehetőségként számukra a merev, szabálykövető magatartásforma a követendő. Hiányozni fog belőlük a kreativitás, a spontaneitás, a változásokat elutasítják, vagy nehezen élik meg, rettegnek az újtól, a szokatlantól, mind a magánéletben, mind a hivatásában. Új ismeretségekkel szemben elutasítók, bizalmatlanok, félnek a visszautasítástól.
Az engedékeny szemléletű minta a szülő számára kényelmes, nem kell konfrontálódni a gyerekkel, ami kényelmetlen lehet mások előtt, nem kell akkora időt szakítani a gyerekkel való foglalkozásra. A buktatói azonban hamar jelentkeznek az óvodai, később az iskolai beilleszkedés kapcsán.

Mi a teendőnk szülőként, milyen elvek alapján neveljük gyerekeinket?

Úgy gondolom, mint az életben minden dologban, a nevelésben is az arányosságnak kell érvényesülnie. Törekedhetünk egy tökéletes szülőkép kialakítására, de ez nagy valószínűség szerint nem fog működni, egyrészt macerás, másrészt állandóságot követel meg a szülőktől, ami hosszú távon nem megtartható.
Véleményem szerint a kulcsszó a következetesség, és ez minkét szülőre vonatkozik. A gyerek nagyon hamar rájön melyik szülőnél lehet az engedményeket könnyebben elérni, és ezt következetesen ki is használja. A szigorúbb szülő egy idő után értékvesztett lesz a gyerek előtt, és ez aláássa tekintélyét. A gyerek megtanulja a kisebb ellenállás elvét, felnőttként nehezebben fogja kezelni a kihívásokat, és ami nagyobb erőfeszítést igényel tőle, meg sem fogja próbálni megoldani, vagy hamar feladja. A megküzdési stratégiái nem alakulnak ki.